2007 április hónapban
Gyenesdiás momográfiáját készítő Csite András által készített interjú teljes szövege olvasható az alábbiakban.

Porkoláb György

Édesanyám 91 éves, viszonylag jó egészségnek örvend, de már nem él egyedül. Mindig gondozza valaki. Itt lakik a szomszédban, egy nádtetős kis parasztházban.
Ez a ház számomra a régi időket idézi fel, amikor a nagyszüleimmel, a szüleimmel és a négy testvéremmel laktunk az egy szobás házban. Egy olyan kis parasztház, ami a szereteten kívül mást nem igen tudott adni. Az egyszerűségében rejlett a nagyszerűsége. Ma is élő testvéreim vannak. Négyen vagyunk, nálam mindegyikük idősebb. Tehát 59-68 évesek. Én 56 éves vagyok. A testvéreimmel és a családdal ma is nagyon jó a kapcsolatom.
A testvéreim és családtagjaik is itt maradtak a közelben Keszthelyen, illetve Gyenesdiáson.
Édesanyám születésnapját minden évben máshol ünnepeljük, születésünk sorrendjében, és ilyenkor 35-40 családtag gyűlik össze. Mi testvérek otthonunkban szervezzük férjek, feleségek, családtagok segítségével, gyerekeink unokáink, dédunokák aktív közreműködésével, mindenki együtt van. Egy olyan család, ami azt hiszem mintának nevezhető, még ma is. Sőt édesanyám barátai Pestről is le szoktak jönni.
Ha visszatérek a gyerekkoromra, akkor azt mondhatom, hogy a nővéreimmel akkor is és ma is nagyon jó a kapcsolatom. Egyedül vagyok fiú. A gyermekkorom nagy boldogságban telt, annak ellenére, hogy Vonyarcra kellett járnunk iskolába szép emlékeim vannak az ottani iskolás éveimről. De a betűvetést, az alsós tagozatot, Gyenesen kezdtem, a mostani óvoda helyén. Akkor még szenes kályha, és olajos fa padló volt. Engem még tanított Horváth Lajos bácsi és Koffmann Terus néni. De a felső tagozatot Vonyarcon kellett járni. Többnyire gyalog, esetleg biciklivel. Nyolcadik év második félévét már itthon fejeztem be. Mi voltunk, akik először ebben az új iskolában végeztünk. A Szent János forrás nagyon sok szép gyermekkori emléket adott.

-Te 1964-ben végezted az általános iskolát? Utána merre mentél tovább?
- Utána szakmunkás képzőbe mentem, kőműves szakmát tanultam, Budapesten a szakma ifjú mestere országos versenyen szabadultam. Három hónappal előbb, mint a volt osztálytársaim. Így aztán kitüntetéssel végeztem. A mestereim, akik nekem sokat jelentettek: A Vonyarci néhai Cenkli Feri bácsi, és a Seffer Józsi bácsi. Tanulóként egy héten egyszer volt iskola délután, délelőtt még dolgozni kellett. Aztán délután mentünk iskolába. Az akkori oktatási rendszer egész más volt, mint most. Mestervizsgát Budapesten 3 hónapos tanfolyammal 21 évesen szereztem meg. Szabadulásom után egy évig még ugyanott dolgoztam, két év katonaság Szegeden, majd kisiparos lettem. Attól kezdve kisiparosként dolgoztam.

-Könnyű volt kisiparossá válni?
-Igen, könnyű volt. Megadták az engedélyt. Azt mondhatom, hogy a kőműves szakmát gyakoroltam évekig. Kb. öt évig magam is dolgoztam. Alkalmazottakat vettem fel, utána már szerveztem irányítottam, vállalkozóként elsősorban szellemi munkát végeztem. A középiskolát Zalaegerszegen a Dimitrov építőipari középiskolában végeztem levelezőn, és ott érettségiztem. Aztán letettem a technikusit. Ezzel egy időben felkérést kaptam a vonyarcvashegyi Kék-Balaton Lakásépítő szövetkezet műszaki vezetői feladatának ellátására 33 lakást építettünk fel egyedüli alkalmazottként teljes felelősséggel ,szinte a semmiből kellett otthont teremteni. Sajáterő nem lévén mindent hitelből szinte kalákában épült fel. Ma is az ott élő családokkal jó viszonyban vagyok.

- Az 1970-es évekből, ha mesélnél valamit a kisiparosokról. Elég szép számmal voltak itt a községben.
- Összetartó társaság volt. De a székhely és a társközség egy idő után nagyon beékelődött közénk. Vonyarcon, a központi településen szerveződött minden. A vállalkozásoknak is ott volt a székhelye. Inkább oda, Vonyarchoz kapcsolódott minden, jobban, mint Gyenesdiáshoz vagy Keszthelyhez. Amikor létrehozták a székhely és társközségeket, Vonyarcvashegy székhellyel a gyenesdiási Szántó Gyula tanácselnök Kustos István vb titkár idejében, ekkortól jelentem én meg a közéletben községi elöljáróként egyetlen első, és utolsó is, fiatalon tele energiával elhittem, hogy vezetője lehetek Gyenesdiásnak . Úgy gondolok arra vissza, hogy egy percet nem sajnálok abból az időből, amit a közért tehettem. Nagyon sok időm, és energiám ráment, de úgy érzem megérte. Szerintem értelmes dolgokat tettünk közösen.

-Egy kissé még had térjek vissza az előzőekre. A 70-es években, a községben beindultak az építkezések. Nyilván még jobban a 80-as években.
-Egy érdekes világ volt akkor. Mi itt Gyenesen legalább harminc házat vagy még annál is többet építettünk fel, összefogtunk kalákában, építkeztünk. Nagyon sok utcát megemlíthetnék a környéken ahol a segítségemmel otthont teremtettünk . A saját házam is így készült. Én is mentem, segítettem építeni. Szerveztem, irányítottam, és ott voltam 8-12 órát egy-egy hétvégén. Az egy teljesen más világ volt, én is segítettem, ők is segítettek. Talán összetartóbbak voltak az emberek. A mai világban ilyen már nincsen. De akkor igenis így építkeztünk, és sok család jutott otthonhoz így Gyenesdiáson. És persze az országban máshol is. De itt akkor a semmiből kellett megteremteni a jövőnket. Abban az időben a hiteleket is másképpen adták és a világ is másképpen működött. Szinte minden hétvégénk foglalt volt, mert építettünk valakinek egy házat. Hét közben pedig dolgoztunk rendesen, menni kellett mindenkinek a munkahelyére. Kisipari vállalkozásból éltem, aztán ez kinőtte magát és ma már több vállalkozás tulajdonosaként élek. Leginkább dolgoztattam, nagyon sok alkalmazottal. Komolyan gondoltam, hogy nem alkalmazottaim vannak, hanem kollégáim. Legyen az Erdélyi, Vajdasági vagy helyi munkavállaló. Hargitán ma is több családhoz családtagként mehetek. Ma is az építőiparból élek. Nem pedig az egyéb tevékenységeimből.

-Már amikor diák voltál kezdődött a közéleti tevékenységed?
-Nem. A kisdobos és kiszes életre nem is emlékszem. Húszévesen kapcsolódtam be, az un. Közéletbe, mert érdekelt, hogy mi lesz Gyenesdiással. Hittem, hogy összefogunk, és Gyenesdiáson egy csodavilágot teremtünk. Akkor, amikor elindultam abból a kis parasztházból, szüleimtől kapott telekre építkezni kezdtünk. Otthont teremtettünk, családot alapítottunk. Azt hiszem, nem kell szégyenkeznem a lakásom miatt, itt ahol most beszélgetünk. Az elmúlt 16 év, egészen másként történt, legalábbis mint ahogyan én gondoltam, remélem még sokan így gondolják. Számomra csak a múlt jelentheti a közéletiséget, én abban az időszakban lettem közéleti ember. Bíztak bennem, és én elhittem, hogy bíznak bennem. Nem igen volt más választási lehetőség. Aki nem fogadta el azokat a körülményeket, nehezen tudott boldogulni. Érdekes módon az én közéletiségem nem a párthoz kötődött. Párttag is lettem, és ezt nem tagadom, de még vezetőségi tag sem voltam, még alapszervezeti szinten sem. E nélkül nem lehettem volna tanácselnök helyettes, majd vágyaim szerint tanácselnök. A múlt rendszerben e nélkül az a fajta közéletiség, amit én végeztem a párttagság nélkül elképzelhetetlen volt. Nem Gyenesen akartam tanácselnök lenni, hanem Vonyarcon. Abban a világban nőttem fel, és azt tanították nekem, én meg el is tudtam fogadni. Elhittem hogy ez az út vezet a jóléthez. Aztán a nyolcvanas évek elején turistaként, észak Korea után Japán helyre tett, ezután már tudtam különbséget tenni a diktatórikusan berendezkedett kommunizmus és a jóléti társadalom között.

-Nem állhatok meg egy kérdést. Gondoltad, vagy mondták azt, hogy kiszemelt vagy a tanácselnökségre?
-Nem. Egyértelmű volt. Tanácselnök helyettes voltam, gyenesdiási fiatalemberként, húsz-harminc évesen az ember nem véletlen teszi dolgait, éreztem magamban annyi erőt, hogy a három község vezetője lehetek. A párttagság sem véletlen, ezzel úgy gondoltam, szilárd helyem van a vezetésben, tévedtem az akkori elvtársak nem is voltak elvtársak. Mondhatnak nekem ezzel kapcsolatban bármit. Amikor szóba került, hogy Szántó Gyula Tanácselnök nyugdíjba megy, akkor az is felmerült, hogy én leszek a Tanácselnök. Akkor azt mondták, hogy ennek az a feltétele, nekem párttitkárnak kell lennem Vonyarcon. Előtte semmilyen pártvonalon nem voltam vezető. Csak községi elöljáró voltam, és én megpróbáltam elválasztani a kettőt egymástól. Nem nagyon lehetett, de én próbálkoztam vele. Akkor elhittem, hogy a községért jót teszek, és nem a párt miatt van ez így. Amikor szóba került, hogy a székhely községben én leszek a tanácselnök, Vonyarcon párttitkárnak kell előbb lennem. Én erre felkészültem, beiskoláztak a Marxista Egyetemre a keszthelyi agráron 3 év alatt, kaptunk diplomát. Szalókyval a vonyarci könyvtár vezetőjével gyenesdiási VB taggal együtt végeztünk. ő tanulmányi szabadságot, előléptetést, fizetésemelést kapott, mert Marxista Egyetemre járt. Én meg maszekként, saját erőből, ráadásul még könyörögni is kellett, hogy írják alá a jelentkezési papírjaimat. Valamiért én nem voltam jó elvtárs, ki tudja miért? Annak, hogy én nem lettem párttitkár, egy érdekes története van. 130-an voltunk a vonyarci könyvtárban a választáson, ahol ezt kitűzték. Megvolt az időpont, hogy mikor kell párttitkárt választani.

-Ez mikor volt?
-Ez még jóval a rendszerváltás előtt.

-1986. vagy 1987?
-Akkoriban, igen. Titkos szavazással 32 szavazatot kaptam. Azt sem tudom, hogy miért kellett titkos szavazást tartani, hogy miért kellett nekik ott engem megválasztani az utánam kijelölt személy már simán pártvezető lehetett. Ezt Szijártó Endréné pártvezér és az iskolaigazgató Dr. Bertók Sándor jobban tudja. Mert ők aztán tudták melyik elvtársat hova lehet elhelyezni. Én csak elmentem a papírjaimmal, amikre mindenféle titkos adatot kellett megadnom, mert én leszek a párttitkár. Aztán mégsem lettem. Hogy hál’istennek, vagy sem, azt nem tudom a sors akarta, hogy így legyen.

-Azt tudod, hogy ki fúrta meg?
- Csak sejtéseim vannak. A nagyhatalmú pénz és a hatalom megtestesítője Szabó László vb titkár, vagy Szalóky Jenő könyvtárigazgató párton kívüli, nem tudom. Én nem voltam igazán jóban egyikkel sem, persze ha ők is beszélhetnének, nem tudom kitől kapták az utasításokat és kinek kellett továbbítani, tőlük kellene megkérdezni. Mint Tanácselnök helyettes községi Elöljáró, úgy gondoltam, beleszólásom lehet sok mindenbe a hivatalnak, az intézményeknek a dolgaiba is, azt gondoltam, azért vagyok elnökhelyettes, mert engem oda választottak. Hogy én képviseljem mások érdekeit elsősorban Gyenesdiást társközséget, de Vonyarcot, Balatongyörököt is. A vb Titkár Szabó Lászlóval kapcsolatosan az volt az én gondolatom, hogy ő az, aki a hivatalt irányítja és a képviselőket és választott vezetőket, intézményvezetőket is kézben tartja. De a közéleti embert nem engedi belefolyni a háttérben folyó tárgyalásokba mindig kész tények elé állított bennünket. Nem csak a hivatalt, hanem a három település vezetőit is rendszeresen ellehetetlenítette. ő gazdálkodott a pénzzel, és volt olyan év, hogy a Zalai Balaton-part Csatornamű Társulat nagyobb költségvetéssel gazdálkodott, mint a három település együttvéve. És meg voltak a kiszemelt kegyeltjei. Mindenhol a pénz az, ami diktált, akkor is így volt, és azt mondom, hogy ma is így van. Iszonyú keményen fogta, az un. Hivatalon keresztül a büdzsét. A hivatali részt is, meg a társulatit is. Nagyon nagy pénzekkel gazdálkodott, és nem is engedett senkinek beleszólni. Kő keményen fogta a munkatársait, szinte mindenki félt tőle. Nem emberként féltek tőle, hiszen becsületes embernek ismertük, hanem a hatalmától. Kegyetlenül élt a hatalmával. Azt mondom, hogy nem biztos, hogy az rossz volt. Már ha megint példálózhatok az elmúlt 16 évvel. Lehet, hogy másképp történnek a dolgok, ha hasonló vezetője lett volna Gyenesdiásnak is. Amikor kezdtük a csatornaépítést Gyenesdiáson, Vonyarcon és Györökön már részben megvolt. A Vb előterjesztésben szerepelt, délután szavazásra kerül, hogy indítjuk a csatornaépítést Gyenesdiáson. Reggel Szántó Gyula Tanácselnök azzal fogadott, hogy nincsen meg a szükséges 50%-os belépési nyilatkozat, nem lesz építés. Kézbe vettem az ügyet bekopogtam 20 családhoz, és kértem írják alá a belépési nyilatkozatot, délutánra már megvoltak az aláírások. Így indulhatott a csatornaépítés. Ma nincs az a képviselő, aki ezt meg tudná tenni, vagy a faültetést, amit eldöntöttem, hogy kétezer csemetét ültetek majdnem sikerült is. Amikor indult annak is érdekes története van, de majd talán máskor még elmondom.

-Ez hányban volt?
- Azt hiszem 1981-ben indult a csatornaépítés, hogy akkor mennyi csatorna épült, és az óta mennyi, fejből nem tudom, méterre pontos adataim vannak. A párhuzamot vonva a múlt és a közelmúlt történéseiben. A csatornázás utáni útépítések, közművek helyretétele mindenhol elmaradt. Hogy miért, azt nem tudom a regnáló Polgármester Szalóky Jenő, talán tudja. Amit mi akkor csatornáztunk, akkor ott mindenütt megtörtént az utcanyitás, közművek helyreállítása aszfaltozása. A posta előtti területen sár és bokrok voltak, fényképek vannak róla. A gyerekek az utcán játszottak a pocsolyában. Szerintem a csatornázással együtt jár az összes közmű helyreállítása. A közvilágítás, az ivóvíz, az aszfaltozás stb. Ez az, ami a közelmúltban elmaradt. Ami megvan, az Elöljáróság és a Szabó László VB titkár társulati Elnök idejére esik. Lehet, hogy ő fogta a pénzt, és amit tudott vitte Vonyarcnak, Györöknek, de ez idő alatt Gyenesdiás többet fejlődött, mint érdekes módon az elmúlt 16 év alatt, persze fenntartom a tévedés lehetőségét is. Ne a magánházakat nézzük. Ne a panziókat és a községházát. Elmaradt a fejlődés a többi területen is, az óvodánál a bővítési lehetőséget jelentő Kozma néni ingatlana nem került kisajátításra, iskolánál a tornaterem, aula, létesítése, utcanyitások, strandok fejlesztése, elmaradt. Nekem borzasztó nagy konfliktusaim voltak az itteni emberekkel. Mert úgy lehetett parcellázni Gyenesdiáson, és sajnos ma is úgy lehet,hogy ha valaki ingatlant akar kialakítani, út céljára ingyen, le kell adni az Önkormányzatnak. Én ezt átéltem a saját családomon keresztül is. Ez nem csak a helyi emberek problémája, hiszen van olyan ingatlan, amelyiknek nagy részét út céljára igénybe kellene venni, valahogy a vezetőknek nem volt fontos, pedig csere telket is fel lehetett volna ajánlani. Mi pedig hogy a birtokainkat fel tudjuk parcellázni, rengeteg utat kellett leadni ingyen! Sok négyzetméter utat adott a családom Gyenesdiásnak. Vallottam, hogyha ki tudunk alakítani néhány telket, akkor azt az 500-1000 négyzetmétert, amit az utca jelent, azt igenis oda kellett adni, mert így értékesebb a telek csak hát ezt el kellene ismerni és megköszönni az itt élőknek. Nem lett volna Tücsökdomb u. Dobó utca stb., ha a közös tanácsnál nem járom ki, hogy ezeket, az utcákat meg tudjuk nyitni. Így indult el az utcanyitás. Gyenesdiáson egyetlen közparkot nem alakítottak ki az önálló Gyenesdiáson. És itt is kapcsolódnak a szálak a múlthoz, mert a Diási parkot Szabó László vb titkár és Vonyarci kötődései révén a László féle birtokból lett kisajátítva. Akkor mi úgy éreztük, hogy az ő személyes kapcsolatai hozták ezt így. Szerintem akkor jól tettük, hogy az akkori tanács megvette a területet. Hisz ma egy gyönyörű park lett Gyenesdiáson. Az egyetlen, sajnos. Nem kellene folytatni azt a gyakorlatot, ahogy az elmúlt időben tették. Igenis szükséges lenne közparkot kialakítani máshol is. Ez mind az elöljáróságom ideje alatt történt. Úgy lett ez közpark, hogy kukoricás volt. Az elöljáróságnak egy fillérje nem volt. És a Szabó László vb Titkár a költségvetésből ilyen célra soha nem adott. Én csak egy gépet kértem tőle, amivel a földet elegyengetjük, és akkor ott a kukoricaföld helyett egy park lesz. Egy napra kifizette a glédert. A vonyarci hivatal annyit tett meg, hogy vett fűmagot. Én akkor ezt eldöntöttem, hogy bármi áron, de megteszem. Ugyanezt az iskola építés ügyében is megtettem. Iskola történetében lehet róla bővebben olvasni, amit az Igazgató Úr írt. Ezek után úgy kerültem ki a közéletből, hogy azt sem kérdezték, hogy nekem mi a véleményem a hogyan tovább-ról. Akik akkor mellettem voltak, akikről úgy éreztem, hogy támogatnak, rendszerváltás pillanatában, mindenki elállt mellőlem. Én így kerültem ki a közéletből és azt gondoltam, ha a rendszerváltás tőlem ezt megköveteli talán más is, ezt teszi, sajnos tévedtem. Ma megbecsült polgárként magas nyugdíjjal, milliárdos vállalkozásokkal emelt fővel élik életüket. Hát ők voltak az igazi rendszerváltók.

-Játszhatott-e központi szerepet a gyenesi rendszerváltáskor a Szabó László elleni ellenszenv?
-Nyilvánvaló. Ez volt az egyik, amiről nem akarok beszélni. ők a jelenlegi személyek, akik vezették és vezetik ma is a településeket, megbecsült polgárok, nevezzük őket Ibolya utcai ötöknek vagy hatoknak vagy ki tudja hányuknak. Volt köztük, Tanácstag, megyei Tanácstag, vb-tag, vb Titkár, stb. Nem szeretném elmondani, hogy kikre gondolok, nem úgy a Kastély Múzeum igazgató érdekes történetére.

-Mi volt a Coma-ügy?
-1986. körül, amikor ide jött, országgyűlési képviselőnek választották. Akkor még nem így nézett ki a Posta előtti parkoló. Éppen a parkolóban betonoztunk valamit Dr. Bertók Sándor, iskolaigazgatóval Dr. Marosvári Miklós, háziorvossal. Azt hiszem, a szegélyköveket raktuk a parkolóba. A Dr. Coma, akkori országgyűlési képviselő jelöltként egy Wartburggal begurult valami környezetvédelmi atyafival és kérte, hogy támogassuk megválasztását. Egyből, mint elöljárót elkapott. Erre mondtam neki, ha megválasztjuk, akkor, ha ő is segít, és jön lapátolni, ígérte hogy majd visszajön. ő ugyan képviselő lett, de az ígérete elmaradt. Tudtuk, hogy nagy a befolyása, hiszen a pártközpontból jött. Helyi viszonylatban a rendszerváltás előtti és utáni időszaknak is meghatározó személyisége volt a közéletnek ő is és a többi helyi hatalmasságok, iskola igazgatója,körzeti orvosa ,megyei Tanácstagja. Hisz őket mindenki ismerte, meg volt a párt támogatottságuk is.

-1988-ban hol volt az orvos?
- Az új orvosi rendelő is a rendszerváltás előtt épült meg előtte pedig, talán Dr. Pilter Sándor Balatongyöröki körorvos idejében, a Diás-park szomszédságában volt egy eléggé elhanyagolt épületben. Talán a mostani könyvtárban is volt egy időben nem tudom. Volt olyan idő, mikor Keszthelyhez tartoztunk. De mikor a Dr. Marosvári körzeti orvos jött, akkor már az új orvosi rendelőt használtuk. Erre nem volt közösségi összefogás teljes egészében állami pénzből építették meg. Összefogás az iskola-építésre volt. Van olyan szerződésem, amit a VB titkár kötött velem, ez a tornaszoba és felette lévő nagyterem amely, társadalmi munkában történő építésére vonatkozott. Erre csak az anyagot biztosították. Teljes felelősséget vállaltam, mint kisiparos a kivitelezésért. Az egész munkát irányítottam vezettem, teljes felelősséggel. A kalákában történő építkezésnek a folytatása volt. Mindenki nagyon szívesen segített benne, értelmiségiek az élet minden területén dolgozó, szakember és nem szakember, asztalos, festő, stb., és nem fizettek senkinek semmiért. Sajnálom, hogy a Szalóky Jenő nyugdíjas Polgármesternek nem volt ideje soha, pedig végrehajtó bizottsági tag is volt, segíthetett volna nem tette lelke rajta.

-Akkor a könyvtárat itt ki vezette?
-Nem tudom.

-Egy hölgy volt?
- Azt hiszem Budainé volt a pártbizottságról, tették ide, nem tudom, nem emlékszem.

-Beszéltünk az előbb a párt dolgairól. Az iskola és a párt kapcsolatára visszatérve.
-Érdekes volt, amikor elkészült az iskola tornaszoba bővítése. Szijártó Endréné pártvezér avatta az új létesítményt. Borzasztóan bántott, és bosszantott, ami ott történt, községi elöljáróként ott ültem az emberek között, de ez nem baj. Hanem az a baj, hogy ő borítékokat adott 10-15 embernek és megköszönte munkájukat, akik ott segédkeztek nekünk. Mindenkinek megköszönte a munkáját, és a végén megemlítette, hogy Porkoláb Gyuri is itt volt, nem pénzt vártam tőle. Ez nekem borzasztóan fájt. Azért fájt, mert én úgy éreztem, hogy többet érdemeltem volna. Ha már én csináltam az egészet, nem ezt vártam volna el egy pártvezértől . Utána mondták, hogy menjek velük, mert valami borozgatás lesz az igazgatóiban. Akkor ez sértett engem, nem mentem. Létrehoztunk egy ilyen nagy értéket, viszonylag rövid idő alatt, mindenki beleadta a munkáját, de erről a nyugdíjas dr Bertók Sándor iskolaigazgató többet tud mondani. A könyvében meg is említette. Tudom, hogy ennek a részleteit is el tudja mondani. Ugyanúgy, ahogy fájt, hogy a rendszerváltás után meg sem kérdeztek, hogy hogyan tovább. Talán nem is baj, hogy ez így történt?

-Beszélgessünk még az utcanyitásokról, a csatornázásról. Mert ez nagy ügy volt Gyenes életében.
- Már az előzőekben is sokat beszéltem róla csak ismételni tudok, szembe kellett szállni az itteni emberekkel, az érdekeikkel. Mert a tulajdonához természetesen mindenki ragaszkodik. Megértetni velük, hogy le kell mondaniuk a tulajdonukról, mert a település érdeke, hogy legyen utca, amit lehet utána használni, közterületként. Nagyon nehezen ment, nagyon nehezen fogadták el.

-De pénzt tudtak belőle kreálni, nem?
-Igen, csak ugye ahány ember, annyiféle érdek, volt, aki kapott ingyen telket és meg se köszönte, tőlünk meg elvették, és azt se mondták, hogy köszönjük szépen. Most ugyanúgy működik, le kell adni ingyen a területet. Csatornáznak, akkor lehet csak építési engedélyt kiadni. Ezt tudja mindenki, hogy csatornára szükség van. De az Önkormányzati és Állami feladatot jelentő helyreállítás rendre elmaradt. Ezen sürgősen változtatni kell. Tudom, hogy ehhez pénz kell, de nem csak pénz talán többről van szó. Cserszegen néhány éve elindították a csatornát. 4-5 éve, kétmilliárd forint fölött költöttek az utak helyreállítására, útépítésre, csatornázásra. De ott minden utat helyreállítottak. Ha ott ez működött, itt miért nem? Ez itt valami miatt megakadt. A mostani képviselő-testület, akiket megválasztottak köztük nincs ősi gyenesdiási, akinek a szülei is Gyenesdiáson születtek volna. Aki az előzményeket, a múltat ismeri. Így döntött a nép, Gyenesdiás lakossága el kell fogadni. Hiszen a rengeteg beköltöző, azok közül választottak, akik képviselők lettek. Hogy hogyan tudnak ezzel majd megbirkózni, azt én nem tudom, az ő sikerük és felelősségük is. 2006-os Polgármesteri választáson induló Polgármesterek közül egyedüliként honlapot készítettem a programomban egész Gyenesdiás hosszú távú tervei szerepelnek sajnos nálunk nem a programok döntöttek, hanem valami egészen más szempontok, érdekek, vagy ki tudja mi? Egy-két gondolatot kiragadva és elemezve a honlapomról .A Tanácsház u. a vasút , és a vízmű közötti terület rendezése. A nem kevés Önkormányzati területtel is gazdálkodni kellene, nem megoldás, hogy egy-két telket fölparcellázunk, és eladjuk, majd feléljük. Hiszen a területtel, ezzel a tíz hektárral is gazdálkodni kell. Úgy gazdálkodni, hogy a jövőnek gazdálkodni. Az önkormányzat a területeiből parkokat, erdősávot és még sok mindent tudna kialakítani. Ne úgy gazdálkodjon, hogy értékesíti, ahogyan a legelőt is fölparcellázták és nem jutott belőle közcélra. Igenis ez maradjon meg itteni területnek közparknak,játszótérnek erdősávnak stb. A fölső gyenesi részre külön rendezési tervek készültek már. Ott sincsen semmi. Többen laknak azon a részen, mint a Diásin. Ott nincsen, egy játszótér, egy park elhanyagoltak az utcák. Reméljük, nem így fogunk élni mindig, mint most. Ha lenne egy park, egy közös terület. Ami egy jövőképet ad az ottani közösségnek. Se a rendezési tervben, de még a mostani képviselőkben és a vezetésben sincs meg az akarat, program nélküli képviselőkkel és vezetőkkel nem valószínű, hogy célba érhetünk. Maga a legelő 1993-ban került önkormányzati tulajdonba. Hogy hogyan, az egy másik történet.

- Miért , ez hogyan történt?
- A ma működő erdő birtokossági társulat elnökeként büszkén mondhatom, hogy előtte vagyunk egy 16 milliárdos beruházásnak, reményeim, és terveink szerint a közeljövőben megvalósul. Ugyanígy a legelőnél, ha megmarad magánkézben, akkor talán jó gazda módjára ma sokkal gazdagabb település lehetne Gyenesdiás. Nem felélték volna a mintegy harminchektárnyi területből származó bevételt.

- Mi volt az a legeltetési bizottság?
- Egy társaság, amely legeltetéssel foglalkozott, amit valószínű a Festetics család adott az akkori gyenesdiási polgároknak. Végül is ugyan az, mint a mi Nemesi Erdő Birtokossági Társaságunk. Egy történet, hogy mennyire élő társaságról beszélek Szabó László VB Titkár Szalóki Jenő nyugdíjas Polgármester volt Vb tag dr Bertók Sándor iskolaigazgató VB tag és jó magam Elöljáró, Szántó Gyula Tanácselnök beszámolóját hallgattuk több éven keresztül, hogy mennyi műtrágyát szórtak szét a legelőn. Akkor ott még legeltettek, voltak ott tehenek. Volt csordás, a csordásház, ez magántulajdon volt. Aki ebbe mélyebben bele akar ásni, az utána tud nézni. Elő lehet keresni a földhivatalban az iratokat, és ki derülhet az igazság, hogy hogyan kerülhetett önkormányzat tulajdonába a legelő a rendszerváltás után. Mindenféle kártalanítás és kárpótlás nélkül. A Faludi utcai parcellázásoknál, meg kellett volna gondolni, hogy értékesítik, vagy egyéb célra használják a mintegy húsz telket. Ezeket az önkormányzatnak meg kellett volna tartani. Mert egy utcát, vagy közparkot nem lehet megnyitni, vagy kialakítani, mert egy tulajdonos nem engedi meg, gátja még a legkisebb fejlődésnek is. Nem adja oda, mert miért is tenné, ha nem több telket alakíthat ki. Ha lehetne csere-telekként egy ilyen telket fölajánlani, a probléma megoldódna. Ezt megtehették volna. Ez most már utópia, hiába beszélek róla. Ez már föl lett parcellázva, el lett adva, csak nem látom, hogy hol van, annak az úgy nevezett haszna, hozadéka. 60 hektárnak a felét eladták, vállalkozóknak, iparterületnek, lakóterületnek. Polgármester választói fórumon azt mondta 50 millió forint, van a kasszában milyen, jól gazdálkodtak nem veszteséges az Önkormányzatunk. Ez nagyon kevésnek tűnik, hogy ez a 30 hektár, 300 ezer négyzetméter. Ha azt csak 10 ezer forinttal számoljuk m2 áron, nézzük, az 3 milliárd forint. Ennek a pénznek valahol meg kellene lennie, de ez elfolyt, ki tudja, hogy hova. Egyedült a Községháza, ami igazi fejlesztés volt. Csak megjegyzésként a könyvtár ma is a 20 évvel ezelőtti időket idézi. Ehhez viszont kaptak állami segítséget és rengeteg hitelt vettek föl. Ennek most lett visszafizetve az utolsó részlete. Sajnos nem látom a községen azt a 3 milliárd forintot. Ha csak 50 millió van most a kasszában, sajnálom a mostani polgármestert, hogy ilyen kevés pénzből kell gazdálkodni, pályázni, illúzió a vízelvezető rendszer kiépítése. Hogy fognak így pályázni? Hiszen mindenhez kell önrésznek lennie. Ha nem értékesítenek területet, nem lesz pénzük. A foci pálya alatt még van, rá fog kényszerülni a vezetés, hogy építési telekként vagy más célra, befektetőnek eladja. Ebből lehet még pénze Gyenesdiásnak. Különben nem. Mert 50 millió semmire nem elég. A Gál Lajos Polgármester ezt már biztosan látja, hogyha valamit akarnak az iskolánál, az óvodánál, mindenért az Önkormányzatnak kell a hátát tartani. Ebből a kevésből nem lehet semmit tenni. Azt is mondhatnám, hogy a nullát kapott az elődjétől. Ha belegondolunk, amikor Vonyarctól elváltunk, Gyenes 40 milliót kapott kárpótlásul. Ehhez képest 16 év alatt 10 milliót tettek hozzá, hát elszúrták, nem kicsit nagyon, csak hát őszintén kellene beszélni közös dolgainkról. Azt, hogy miért ennyi, azt nem tudom és nem is, akarom tudni. Én ezt a 3 milliárdot csak egyszerűen meg becsültem, arányaiban nagyon keveslem ezt az összeget, amit 16 év után átadtak a régi új vezetésnek. A rendszerváltás idején Gyenesdiás akkora lehetőséget kapott, mint soha a fennállása alatt és előtte sem. Egyik oldalról visszakapta az önállóságát, másik oldalról egy mérhetetlen értékes ingatlant örökölt. Se Vonyarc se Györök ekkora lehetőséget nem kapott, mégis Györök vált ki először a közös tanácsból.

- Arra vissza tudsz emlékezni, hogy az hogyan volt?
-Hogyne. Györök azért szállt ki, mert az idegenforgalma már akkor fejlettebb volt, mint Vonyarcon, vagy Gyenesen. Ebben látták a lehetőséget (joggal) viszont azt is látták, hogy a gyermek létszám nem fog nőni olyan mértékben, hogy Vonyarc nélkül vagy más település nélkül boldogulni tudjanak. Pedig a lehető legtöbb pénzt a nagyobb településekre fordították, mégis szerintem helyesen döntöttek. Gyenesnek legalább a csatornázással és útépítésekkel, kábel tv-vel lehetőséget adott. Mi azért maradtunk még Vonyarc mellett. Azért sok mindent kaptunk. Györöknek maga a település egy adottság. Már akkor is patinás település, egy idegenforgalmi jelentőséggel bíró hely volt. Egy kiemelt idegenforgalommal bíró üdülőterület, a világ minden részéről jöttek ide. Gyenes pedig egy egyszerű falu volt. Az is oka volt továbbá annak, hogy Györök előbb kivált, mert Szabó László vb Titkár györöki születésű volt, így engedte őket. Elsősorban rajta, és a györökieken múlott. Akkor már foszladozott ez a társközségi kényszertársulás. Az országban máshol is voltak ilyen kezdeményezések, mert a települések nem voltak elégedettek a székhellyel. Most ezt nagyobban éljük meg ez a kistérség. Borzasztó én ezt nem tudom elfogadni. Most a közmeghallgatáson is mondtam, hogy az, hogy a műszakot elviszik. Óhatatlanul követni fogja a körzetesítés. Ugyanaz, mint ami volt régen. Óriási szerencséje talán Gyenesnek, hogy Keszthellyel szomszédok vagyunk. Nekünk, Gyenesdiásnak ebből talán előnyünk lesz. De az összes többi településnek a kistérségben nem, nekik hátrányuk származhat ebből. Példa Hévíz esete ahol még igazából meg sem alakult máris önállósodni szeretnének, több településsel együtt önállóan képzelik jövőjüket. Megértem, és ha beleszólásom lehetne, még támogatnám is őket. Persze ezt Gyenesen is meg fogjuk élni, hogy nem lesz hivatal, talán interneten keresztül fogjuk intézni hivatalos ügyeinket. Persze valami marad, mert megmaradnak a képviselők a Polgármester, de a hivatal nem. A Keszthelyhez kapcsolódik majd minden.

-Körzetesítés. Ott tartottunk, hogy Györök kivált.
-Lehet abban igazság, hogy az 1980-as években, azok az utcanyitások tették lehetővé a nagyarányú fejlődést? -Az alap a csatorna. Ez hozta az utcanyitásokat, az összes közművet, a villany hálózatot, hogy teljesen átalakult Gyenesdiás. Ha nem tesszük le ezt az alapot, valami biztos akkor is lett volna, mert a fejlődést nem lehet megállítani. De nem ilyen mértékű, az biztos. Ma 25 évvel az után, hogy a rendezési tervet megalkottuk az akkori kor igényének és szellemiségének megfelelően a főbb stratégiai pontokat meghatározva, sok-sok egyeztetéssel, létrehoztuk az utcákat, ha akkor nem valósul meg a jelenlegi formájában, akkor ma nem így nézne ki Gyenesdiás. Ezt én nem csak magamnak tulajdonítom, hanem az akkori képviselőknek és minden jó szándékú helyi lakosnak, és a hivatal akkori dolgozóinak, aki segített a véghezvitelében. Én csak a község elöljárója voltam. De ha én, akkor úgy (önállóan) gazdálkodhattam volna, akkor sokkal többet tudtam volna tenni, de hát akkor is a népakarat döntött és ma is. Kívülállóként borzasztó egyszerű azt mondani, hogy ma minden rossz. Nem láttam az iskola, az óvoda és a többi intézmények költségvetését. Ezt csak az tudja, aki naponta szembesül a megoldandó feladatokkal. Ténylegesen nagyon kevés pénz jut fejlesztésre, még megkockáztatom fenntartásra is.

-Gyenesdiás önállósága veszélyben van szerinted.
-Mert megint a körzetesítést érzem a dolgokban, nem tudom, hogy mi várható, hogyan folytatódik. Két utca van, a Jókai és a Hunyadi, amely elvezet egy 16 milliárdos beruházáshoz. Úgy kell rendbe tenni, hogy ott normálisan közlekedni lehessen. Legyen járdaközlekedésre alkalmas út, és kultúrált körülmények. Olyan, ami illik egy idegenforgalomból élni akaró településhez. Különben hiába épül meg ez a 16 milliárdos csodavilág, nem fognak idejönni a vendégek. Ha nem lesz itt műszak, nem lesz helyi hivatal, sokkal nehezebben tudunk bármit elintézni. A keszthelyieknek ez nem lesz szívügyük, érdekük. És ráadásul pont a műszaknál kezdik. Miért nem másutt. Pl. a súlyadót, miért kell nyilvántartani a BM-nél az okmányirodában, és helyben is. Az a műszaki értelmiség, aki ismeri a településünket, aki fontos, hogy itt legyen, hogy nap, mint nap együtt éljen velünk, pont őket építik le miért? Ez nem jogi, nem igazgatási, település arculatát formálni tudó elsősorban műszaki dolgok, az utak, terek, intézmények stb., településünknek lenne érdeke megtartani. Gyenes még előtte áll a fejlődés jó részének. Ha nem lesz itt olyan műszaki ember, aki ismeri is a települést nemcsak rajzasztalról, együtt látja, tudja, és itt van helyben, akkor ez szerintem nagyon rossz döntés . Ettől én borzasztóan félek. Nem attól, hogy egyes építési engedélyeket nem adnak ki, hiszen az mindegy, hogy a papír Keszthelyen, vagy Gyenensen kerül kiadásra. Az a baj, hogy a település képviselői és Polgármestere sem tudnak vagy nem is, akarnak, ki tudja? Ebben az egész ügyben tenni. Rossz irányba megyünk. Egyszer már megéltük mit jelentett, társközségnek lenni Vonyarc mellett. Sejtem, hogy mit jelent majd megint, igaz ezt most kistérségnek fogják hívni nem székhely és társközségnek. De ez ugyanaz, és mi megint háttérbe fogunk szorulni a központtal, Keszthellyel szemben.

-A Gyenesi Erdőgazdaságnak hány tagja van?
-103 hivatalosan jegyzett tagja és vannak többen, akik nem is tudják, hogy van tulajdonuk, hiszen ez a jogosultság majdnem csak örökölhető.

-ők többnyire gyenesiek?
- Nem javarészt Diási, kb. 20 százaléka máshonnan való tulajdonos. Az alapszabály szerint a jog értékesíthető, de először az államnak, aztán a tagoknak, a közösségnek, és csak utána lehet kívülállónak felajánlani, ezért nincsen lehetőség arra, hogy valaki saját maga értékesíteni tudja tulajdonát. Ezért már most egy borzasztó nehéz helyzet alakult ki. Szinte majdhogynem kezelhetetlen a tulajdonviszonyok ilyen alakulása miatt. Ha meghal valaki, akkor is csak közjegyző által kiadott hagyaték után vezethető át a tulajdon. Másra nincsen lehetőség. Ezért ezt nagyon nehéz kezelni és nehéz a közgyűlés összehívása is. Hat évvel ezelőtt választottak Elnöknek az óta sok minden történt. Megválasztásom előtt éles vita árán sikerült megakadályozni a területünk el kótya-vetyélését. 10 millió forintért akarták értékesíteni. A-z egészet?

-Igen. Egy 1000 négyzetméteres telekárban akartak 91 hektárt eladni.
Téboly hogy ki mit miért tett akkor, csak sejteni lehet a mögöttes szándékot. Aztán engem a tulajdonosok jelöltek elvállaltam, megint a semmiből kellet felépíteni valamit, azt hiszem siker, koronázta törekvéseimet, ma egy 16 milliárdos, csodavilág megteremtéséhez adhatom a nevem nem is, hinnék, hogy mennyi lángelme van e kis hazában bárkit kértem mindenki segítően támogatóan állt mellém, pedig még fizetni sem tudtam. Talán a helyi vezetés is ezt teszi, majd ha megértik, hogy ez mind nyájunké politikai hovatartozás nélküli szálloda lesz. Az erdőnek magának értéke kicsi a terület adottsága szépsége az igazi érték.

-Ez a terület meddig van?
-Vonyarci Mélyúttól, a 71-es főútról nézve, Mária szobortól a Gyenesi felhagyott bányáig terjed. Itt is, mint az önkormányzatnál, pályázat útján lehetne csak pénzhez jutni, viszont mivel saját erővel nem rendelkezik az egyedüli érték az ingatlan, ezért nem tud pályázni. Az egyetlen lehetősége a birtokosságnak a részbeni értékesítés, hogy a két projekt megvalósulhasson. Ha ez megvalósul, akkor abból bevétele lesz a Társaságnak.

Akkor tényleg olyanná lehetne tenni, amilyené én szeretném. Parkerdő lehetne, ahol sok család jól érezhetné magát. Egy kis vadas parkkal, séta utakkal és sok minden mással, ha lesz pénzünk tudni, fogjuk, mit kezdjünk vele.
Kb. 30 évvel ezelőtt voltam Japánban. Kyotoban egy parkban sétáltam, és az őzikék között, családok piknikeztek. Akkor gondolkodtam azon, hogy ez itt is megvalósítható lehetne. Nem a vaddisznók, őzek, szarvasok és puskás emberek kellenek ide. Hanem igenis az idegenforgalom, és vendégek kellenek ide. Azt kellene szolgálnia. Ha ez rajtam múlik, akkor ez meg is fog valósulni, amihez ez az erdőrész kapcsolódik. De ehhez még sajnos nagyon sok segítség kell. Állami szinten is, hisz e nélkül lehetetlen. És helyi szinten is. De szeretném ezt a világot megteremteni, mert szerintem példa értékű lehetne.
Ha a strand is kialakulna legalább a vonyarci színvonalura. Szeretnék olyan Gyenesdiáson élni, ahol sok családi étterem, borozó, kis kocsma, különböző szolgáltatást nyújtani képes kisvállalkozás, működő idegen forgalom. Ebbe a kis csodavilágba jönnének az angolok, amerikaiak és a világ minden részéből vendég, csupa nagybetűvel. Most is sokan vannak, és mondják egymásnak, adják tovább, hogy ez a falu egy jó hely. De az is az igazsághoz tartozik, hogy a település lakói a nyári két-három hónapból már nem tud megélni. Át kell magunkat is alakítani, de a környezetünkben is meg kell ehhez a feltételeket valósítani. Családi vállalkozások kellenek és munkahely, kitolva a szezont. Nyáron még, úgy ahogy vannak vendégek, de meg kell oldani, hogy az év más időszakára is legyenek programok vendégcsalogatók. Egy kissé nyitni kell a piacot, nem csak a németeket várni. Jönnek már angol csoportok, reméljük minél többen. ők vásárolnak is, és viszik a hírünket is. Minél tetszetősebb környezettel, nagyobb renddel kell várnunk őket a településen.
Talán egy szuszra e rövid beszélgetéssel segíthettem azoknak, akik elolvassák Gyenesdiás monográfiáját és érdekli őket a régmúlt és a közelmúlt általam megélt és átélt története.